"Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége"
TÖRTÉNETÜNK:
2009 év vége táján történt - bár a történet lassan a feledés homályába merül - hogy megfogalmazódott akkor még három ejtőernyősben a gondolat, hogy elkezdenek kupola formaugrással (ezután csak KFU) foglalkozni az Albatrosz Repülő Egyesület Ejtőernyős szakosztályán belül.
​
Ez az ugrásforma akkor (és talán még most is) Magyarországon még a misztikum homályába merült. Az eddigi ismert és elismert ugrásokat szinte csak a honvédség keretein belül hajtották végre, az ottani finanszÃrozás mellett, "halandó civil" ugróknak csupán egyénileg jegyzett próbálkozásaik voltak.
​
Az ötlet egyik oldalról szakmai kihÃvás miatt, a másik oldalról (mint utóbb kiderült téves elgondolás szerint) gazdaságossági szempontok alapján jelentkezett.
A szakmai kihÃvást igazából az jelentette, hogy a világon mindenhol egyre jobban fejlÅ‘dik ez az ugrásforma, és minden évben egyre nagyobb és érdekesebb alakzatokat hoznak létre az ebben az ágazatban érdekelt és képzett ugrók, emellett Magyarországon egyre inkább csak a honvédség keretein belül, vagy a régrõl honvédségi tapasztalatokat összegyűjtött most már civil ugrók alkottak több-kevesebb sikerrel látványos kisebb alakzatokat.
A gazdasági szempontok azok voltak, hogy mÃg az "igazi fun jump"-hoz magasságra van szükség (értsd:4000 m) ami igen borsos árral párosul, addig a KFU-t ennél kisebb magasságokból is sikeresen és élvezhetÅ‘en (sÅ‘t mi több látványosan) lehet végrehajtani. A gondolatmenet ott futott zátonyra, hogy amÃg ezt az ugrásformát viszonylag kis költséggel lehet végrehajtani, addig a sikeres ugrásokhoz speciális (és eléggé drága) felszerelésre van szükség. (De errÅ‘l késÅ‘bb)
​
Tehát vissza 2009-hez. Év végén összeült három ejtÅ‘ernyÅ‘s, hogy "megváltsák a világot". Nem akartak sokat elérni, csak annyit, hogy a következÅ‘ évtÅ‘l az eddig "honvédségi kézben lévÅ‘" ugrásformát mind maguk mind mások örömére kicsit "civilebbé" tegyék. Elkezdek akkor "kútfÅ‘bÅ‘l" külsÅ‘ tapasztalat és segÃtség nélkül tervezgetni, gondolkodni, hogyan is kellene ezt az ugrást végrehajtani.
Ekkor még a klub által üzemeltetett célba ugrásra készÃtett ejtÅ‘ernyÅ‘ket (ZENIT) akarták használni a feladat végrehajtására, ugyanis a honvédségen belül is ezekkel a felszerelésekkel végeztek sikeres kupola formaugrásokat.
Eljött a 2010 év eleje, mikor is az elsÅ‘ ugrások során (még március havában) sikeres páros kupola formaugrásokat hajtottak végre. A kezdeti sikereket csak egy dolog árnyékolta be, a kezdetben három fÅ‘s társaság két fÅ‘re csökkent. A megmaradt ugrók töretlen elszántsággal hajtották végre az ugrásokat, mellyel elérték, hogy a célba ugró kupolákkal viszonylag biztonságos párosokat tudtak épÃteni. Ez olyan szintre fejlÅ‘dött, hogy 2010 júliusában már végrehajtották az elsÅ‘ bemutató ugrásukat az igen nehéz terepnek számÃtó kislÅ‘di Sobri Jóska kalandparkba.
A bemutató sikeressége nem szállt a páros fejébe, és tovább fejlÅ‘dtek addig, amÃg a célba ugró kupolák és a saját korlátaik engedték.
​
Sajnos mint minden technikai sportban, itt is eljött az a pont, amikor rá kellett jönniük, hogy a fejlÅ‘désüket immár az általuk használt - nem igazán KFU-ra alkalmas - felszerelések elégtelensége akadályozza. 2011 derekán elszánták magukat, hogy segÃtséget kérjenek ill. tapasztalatot gyűjtsenek olyan ejtÅ‘ernyÅ‘stÅ‘l, akinek mind szakmai előélete, mind a rendelkezésre álló felszerelése alkalmas arra, hogy tovább fejlÅ‘djenek ebben a gyönyörű és izgalmas ugrásformában.
​
Felkeresték az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkezÅ‘ kupola formaugró ejtÅ‘ernyÅ‘st aki ma Magyarországon ezt az ugrásfajtát még mindig aktÃvan műveli, illetve rendelkezésére áll 4 db komplett kupola formaugró felszerelés. InnentÅ‘l robbanásszerű fejlÅ‘dés mutatkozott meg a teljesÃtményükben, mert a használt technika (PD Ligthning) kiélezte az addig nem megfelelÅ‘ felszerelések által elnyomott képességeiket.
​
A kilencedik hónapra elérték, hogy 4 fÅ‘s KFU alakzatokat biztonsággal hoztak létre, és elkezdtek nagyobb alakzatokban illetve látványosabb formákban gondolkodni. Ezalatt az idÅ‘ alatt tiszteletüket tették az egyetlen (bár honvédségi háttérbÅ‘l alakult) civil kupola formaugró csapatnál, ahol nem vallottak kudarcot, sÅ‘t mi több új élményekkel gazdagodva "tértek vissza". ÉpÃtettek páros, három fÅ‘s, négy fÅ‘s fedeles alakzatokat, továbbá két, illetve három fÅ‘s "banánt", valamint páros zászlós fedelest is.
Elérkezettnek látták az idÅ‘t, hogy beszerezzenek két saját nemzeti szÃnű kupolát, melyekkel bemutató ugrásokat tudnak végrehajtani. 2011 végén leadták a rendelést a Performance Designs gyárnak a két PD-Lightning tÃpusú ejtÅ‘ernyÅ‘re, melyek 2012 tavaszán meg is érkeztek. A 2012-es évet már saját felszereléseikkel dolgozták végig, mialatt több bemutató ugráson is részt vettek, mind saját, mind vendég szÃnekben egyaránt. Aztán 2013 nyarán két taggal és egy harmadik trikolor kupolával bÅ‘vült csapatuk, amivel több különleges alakzatot ( Hungarian Y, és hármas zászlós fedeles ) sikerült bemutatniuk.
A 2014-es év nagy változásokat hozott életükben. Talán a legfontosabb,hogy a csapat nem csak létszámát tekintve,hanem a Nemzeti szÃnű kupolák vonatkozásában is "négyesre" bÅ‘vült. Ezzel a momentummal részben beteljesült a régóta vágyott és dédelgetett álom...
Négy Nemzeti szÃnű kupola,ami egyedülálló vizuális élmény a nézÅ‘knek és leÃrhatatlan belsÅ‘ élmény a résztvevÅ‘knek.
A másik nagy változás,hogy a régi megszokott klubbot és környezetet elhagyva, áttelepÃtették fÅ‘hadiszállásukat Kaposújlakra a Debreceni Légisport Egyesület EjtÅ‘ernyÅ‘s Szakosztályához, mely akkor a magyarországi ejtÅ‘ernyÅ‘zés fellegvára volt.
Mindezek ellenére 2016 évben törés állt be a csapat életében. A tagok közül ketten is magánéleti elfoglaltságuk miatt kimaradtak a csoport életéből, és a használt felszerelések (tokok illetve tartalék ejtőernyők) is a használhatósági élettartam vége felé közeledtek. Sajnos ezeken felül a szakmai fejlődést gátolta a tagság egy részének testalkat beli hiányossága: a túlsúly. Mindemellett a csapatmunka tovább döcögött, de koránt sem azzal a lendülettel és vizuális világgal, melyet eddig reprezentáltak.
2017 év végére döntést kellett hozniuk: vagy a csoport tevékenységét hagyják abba, vagy a beállt problémákat számolják fel. Ez utóbbi mellett döntöttek, és a 2018-as szezont már úgy nyitották meg, hogy a csapat összesen 60 kg-al lett könnyebb (2 fÅ‘ kitartó munkája által) illetve beszereztek két AVALON SPORT tÃpusú tok-heveder rendszert illetve hozzájuk egy-egy SPEED2000 tÃpusú tartalék ejtÅ‘ernyÅ‘t. A klubtagság tekintetében is módosÃtani kellett, mert a kaposújlaki reptér ugyan megfelelÅ‘ szolgáltatásokat nyújtott, de távolságban igen messze volt, ezért átigazoltak a budapesti Vörös Meteor EjtÅ‘ernyÅ‘s Egyesülethez, a gyakorló ugrásaikat pedig visszatették a Börgöndi repülÅ‘térre. Közben a lélekszámbeli kérdés is megoldódni látszott, mert egy feloszlott bemutató csoport, szakmailag magasan képzett tagja, energiát és anyagi áldozatot nem sajnálva, becsatlakozott a csapat munkájába.
Ebben az évben valóra vált a csapattagok álma, meghÃvást kaptak (melyet sikeresen végre is hajtottak) az augusztus 20-i légi parádéra. Az ugrást nem csak az impozáns látványt nyújtó ám de menekülési lehetÅ‘ségekben szegény budapesti környezet tette különlegessé, hanem az is, hogy a feladatot a Parlament elé a Dunába kellett végrehajtaniuk. A sikeres ugrásról készült videóanyag az eddigi legnagyobb promóciós lábnyomot hagyta maga után a digitális médiában, túlszárnyalta a 60000-es megtekintést.
Jelenleg a csapat szakmai "összekovácsolásán" a négyes formáció minél magasabb szakmai szintű bemutatásán dolgoznak....