1992-ben kezdtem ejtőernyős pályafutásomat Szolnokon, olyan legendák kezei alatt mint Palota Misi bácsi, Cserpák Csabi, Nagy Gyuri vagy Varga Jozsó.

 

Bár akkor még számomra az ejtőernyőzés csak egy út volt a hivatásos katonai pálya felé, később e sportág különböző változatain keresztül - relatív formaugrás, szabadstílus, légdeszka - megismerkedtem az ejtőernyőzés megannyi szépségével.

 

A honvédség keretein belül, nagyjából a 2000-es évek kezdetén pár kollégával - köztük a lelkes ifjú Orosz mérnököket megszégyenítő találékonysággal felvértezett Turi laci barátommal - elkezdtünk komolyabban foglalkozni a kupola-formaugrással.

 

Egy olyan csodálatos időszak vette kezdetét, amely alatt volt szerencsém részt venni olyan formációkban mint 7 fős fedeles-, banán-, zászlós- és füstölős-muhogós alakzatok.

Ezek az évek szerettették meg velem a KFU-t, és remélem, tapasztalataimmal a csapat hasznos tagjává válva tovább folytathatom az "élménygyűjtést".